Iskolatörténet

A Csobánc utcai iskoláról 1887-ig kereshetők vissza levéltári adatok. Az épület funkciója kezdettől fogva a közoktatás, ahogy homlokzati felirata hirdeti: KÖZSÉGI ELEMI NÉPISKOLA.

Hadikórház az iskolában, 1915.
forrás: darabanth.hu

Az épületben a XX. század első felében külön leány- és fiúiskola működött. Az első és a második világháború idején hadikórház és katonai fogászati bázis szerepét is betöltötte az intézmény.

A népiskolai oktatás mellett folyamatos volt az iparostanonc képzés. A második világháború során az iratanyag nagy része megsemmisült.

Az épületben a XX. század első felében külön leány- és fiúiskola működött.

1956. forrás: fszek.hu

A népiskolai, később általános iskolai oktatást az épületben 1952-ben váltotta fel a gimnáziumi képzés. A Práter utcából költözött a Csobánc utcai épületbe a Zrínyi Ilona Leánylíceum (később Zrínyi Ilona Gimnázium), amely 1976-ig működött itt.

1968 szeptemberében a Bezerédi utcai gimnáziumban négy egészségügyi szakközépiskolai osztály indult. Intézményünk születését innentől számítjuk (noha a Csobánc utcai épület 120 éves múltját is a sajátunknak tudjuk). 1972-ben a szakközépiskola felvette ifj. Bókay János kutató és gyermekorvos nevét.

Ápoló tanulók az 1970-es években

1976-ban a szűkössé váló Bezerédi utcai épületből a Csobánc utcába költözött az iskola. 1990-ig tiszta profilú egészségügyi szakképzés folyt az intézményben. 1990-től gimnáziumi osztályok indultak, 1993-tól az egészségügyi OKJ képzések kínálatából válogathattak az érettségizett tanulók.

1998-ban indult az első angol-magyar két tanítási nyelvű osztályunk.

2007-ben iskolánk a megszűnő Batthyány-Strattmann László Szakközépiskola befogadója és jogutódja lett.

2008-10. között – központi döntéseknek megfelelően – fokozatosan épült le a gimnáziumi oktatás és az összes OKJ-s képzés – utóbbiak a Humán TISZK központi intézményében koncentrálódtak. Iskolánk újra tiszta profilú egészségügyi szakközépiskola lett, ugyanúgy, mint történetének első 22 évében.

2013-tól a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ irányítása alá tartoztunk, 2015-től a Budapesti Vendéglátóipari és Humán Szakképzési Centrum tagintézményeként működünk, 2016 óta szakgimnáziumként.

2013-tól kezdve lehetőség nyílt az OKJ-s képzések újraindítására és az egészségügy mellett más ágazati képzések megalapozására. 2018-ban három ágazat (egészségügy, pedagógia, sport) és hét szakma (fogászati asszisztens, klinikai fogászati higiénikus, gyógymasszőr, gyakorló ápoló, gyakorló csecsemő- és gyermekápoló, fitness-wellness instruktor, betegkísérő) szerepel a képzési palettánkon.

2019 augusztusától az iskola fenntartója a Semmelweis Egyetem.

Iskolánk névadója

Bókay János (Pest, 1858. április 19. – Budapest, 1937. július 6.): gyermekgyógyász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (1923). 1880-ban avatták orvosdoktorrá.
1883-tól a Stefánia-gyermekkórház főorvosa. 1885-ben a gyermekgyógyászat magántanára, 1902 és 1929 között a gyermekgyógyászat rendes tanára a budapesti egyetemen.

Működése idején lett a gyermekgyógyászat kötelező szigorlati tantárgy (1912), a magyar gyermekgyógyászati iskola megteremtője és első nemzetközi vonatkozásban jeles egyénisége. Bevezette Magyarországon a diftéria intubációs kezelését, szérumgyógyítását, és nemzetközi felkérésre klinikailag ellenőrizte a Behring (az első orvosi Nobel-díjas) által előállított védőoltás hatását. Jelentős megállapítása a bárányhimlő és az övsömör közötti összefüggés. Közreműködött a járványos gyermekbénulás kórtanának tisztázásában.

Egyik szervezője volt az Országos Stefánia Szövetségnek, illetve a védőnőképzésnek, a szervezett csecsemő- és gyermekvédelem jogi és orvosi szervezeteinek. 1923-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja sorába választotta. Alapítója volt az Orvosi Hetilap Gyermekgyógyászati mellékletének, 1923-ban a Magyar Gyermekorvosi Társaságnak. 1931-ben Korányi Sándorral együtt kezdeményezte a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetségének megalapítását, amely évente megrendezésre kerülő ‘orvosi napok’-on új szakmai és tudományos találkozási lehetőséget biztosított a magyar orvostársadalomnak.
Fő műve: A gyermekorvoslás tankönyve (Budapest, 1912)